Van egy hülye szokásom. Adott egy felöltözött nő. Szépen, utcai ruhában, semmi nem látszik. Mit néz meg ilyenkor egy férfi ember? Hogy vajon milyen (lehet) a melle, és milyen (lehet) a feneke? Én? Én viszont a pináját. Hiába van rajta ruha, a szemem legtöbbet a csípő frontális részén tengődik. Ámulattal figyelem a két comb (felső) legvégén található ruhadarabot. Vajon milyen lehet a puncija? Már villognak is a képek. Szőrös, csupasz, nagy nagyajkak, kis nagyajkak. Vajon milyen lehet?

 

 

 

 

 

Mártira nem érdemes fecsérelni a szót. Átlagos, inkább átlag alatti kinézet. Szép apró, 20-as évei végén járóan lógó mellek. Kicsit nagyobbacska, de kerek fenék, korrekt alak. Nem volt egy nagy szépség, de volt valami kisugárzása. Vagyis a pinájának volt valami kisugárzása, ami vonzott engem.
Közös baráti társaság, italozás alkalmával figyeltem fel rá főleg. Figyeltem a lába között nem-látható vágatot. Figyeltem a pinája helyét amikor állt, amikor jött-ment, amikor ült. A legszebb vízióim akkor támadtak, amikor hátradőlve ült. Kúszott fel a szemem a farmerján, néztem a lábait, és a lábai tetején a csípőjét. Ott a pinája, óóó megőrülök, látni akarom milyen a pináját. Hat fős társaság esetén nehéz ketten félre vonulva beszélgetni, így nem nagyon tudtam közelebb férkőzni hozzá. Maradtak a felszínes hülye témák, és a hülyéskedés az asztalnál.

 

 

 

 

 

Egyszer azonban csoda történt, innen indult minden. Apróság, de innen indult. Véletlenül megfogtam a pináját. Na, nem telibe marokkal. Csupán (tényleg) véletlenül, de erőteljesen hozzányomódott két-három ujjam a puncijához. Egyszerre voltam a mennyben és a pokolban, hiszen egyrészt sohasem kerültem még ilyen közel a muffjához, másrészt "a jóóó isten b.... meg", két centi ruhadarab pajzsként védte a csodás testrészét. Csak ő és én vettük észre az esetet, a többiek nem látták. Elnézést kértem, ő pedig mosolyogva mondta, hogy "Semmi baj!". Persze én egyből tovább gondoltam, "Semmi baj, érj hozzá újra, sőt, tessék itt a pinám, nézd, sőt ujjazz meg, aztán kúrj szitává, na gyere!". Próbáltam minden félét belemagyarázni abba a mosolyba és abba a "Semmi baj!"-ba, de mint utólag kiderült, nem jelentett többet annál ami. Bocsánat kérés elfogadva és kész.

 

 

 

 

 

Egyre többet lógtunk együtt, de sajnos sohasem egyedül, mindig volt velünk valaki a haverok közül. Szóba kerültek pikáns témák, de sajnos mindig poén szinten. Ezek a poénos társalgások pedig nem visznek közelebb a muffhoz. Egy "érdekes" téma viszont szóba került. Hogyan illik a nemi szerveket hívni. Szerinte a pénisz és a vagina szó túlságosan orvosian hangzik. Szerinte a "fasz vagy farok" az elfogadható szó a himbi-limbire. És vajon a női? A banda a punci szócskát favorizálta, kivéve őt. Szerinte a punci az olyan mint a fütyi. Az a gyerekeknek van, felnőtt nőnek muffja, vagy pinája van. Aznap este (hokizás közben) ez lüktetett a fejemben végig. A hangja ahogy kimondja, hogy "pina" és az elképzelt kép a nadrágjában feszülő pinájáról. Később azt is meg tudtam, hogy neki fontos, hogy a szex "tiszta" tevékenység legyen. Neki a szex (különösen az orális), csak közvetlenül zuhanyzás után történhet. Ráadásul, állítása szerint, kozervatív a szex terén.

 

 

 

 

 

Teltek az évek(!), kapcsolatok jöttek-mentek (nála is, nálam is) és kezdett kicsit alakulni a kapcsolatunk. Már néha ketten is elmentünk ide-oda, persze csak haveri alapon. A legjobbak a városi uszodában és szaunában töltött esték voltak. Ekkorra már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem akar tőlem semmit "úgy". Egy voltam a sok férfi haverja közül, legfeljebb jobban szeretett velem lógni mint másokkal. Az is kiderült, hogy egyáltalán nem tartja magát jó nőnek (jogosan). Tudja, hogy sokan meg akarják baszni, de azt is tudja, hogy nem azért mert jó nő. Csak azért mert nő. Kemény dió megfűzni egy ilyen csajt. Képben van magáról, a világról, a férfiakról. Ráadásul a kapcsolatunk a haverságra, a poénkodásra, hülyeségre épült. Az ilyet nem egyszerű átfordítani szexre. Gyakorlatilag lejátszódott köztünk az "Én szexelnék vele!" "Én viszont nem!" párbeszéd. Persze nem ebben a formában. Én mondtam, hogy nekem egy jó csajjal (mint ő) a szex bármikor mehet, ő pedig mondta, hogy a nők (mint ő) nem így látják.

 

 

 

 

 

A kedvenc helyem a szauna volt. Ő hátradőlve, csukott szemmel élvezte a forróságot, én pedig gúvadt szemmel élveztem a pinájának a (nem-)látványát. A szokásos poénkodós stílusban szóba került, hogy az embereket mennyire takargatják a faszukat/pinájukat. Pedig ez éppen úgy csak egy testrész mint a kar. Mondtam neki, hogy milyen hülye dolog, hogy gyakorlatilag látom az egész mellét a fürdőruhában, látom a mellbimbóját amikor fázik, tökéletes kép van a fejemben a melléről, mégis fürdőruha felsőben ül és semmi pénzért nem venné le. Poénkodva kerülő választ adott. Mondtam, hogy a fenekével ugyanez a helyzet. Közben persze arra gondoltam, "Az úr istenedet, már mindenedet 'láttam', csak amire a legjobban kíváncsi vagyok, a pinádra, azt nem!". Igazat adott nekem, hogy ez tényleg fura és butaság. Már konkrétan (bár vicceskedve) kimondtam: "Márti, már mindent láttam belőled, a láttam az egész fenekedet, tudom milyen a melled, mostmár kíváncsi vagyok a pinádra!". Teljesen elzárkódott attól hogy megmutassa, poénra vette az egész, hiába mondtam, hogy én komolyan gondolom. Pár hónapig még hecceltem ezzel, ami totálisan rossz stratégiának bizonyult. Egyáltalán nem vett komolyan, én pedig egyre távolabb kerültem a célomtól.

 

 

 

 

 

Újabb hónapok teltek, amikor egyszer, végre ismét csak ketten, kosarazni mentünk. Meleg volt, nyár volt, sokat játszottunk megizzadtunk. Kedvünk támadt még iszogatni, ezért elmentünk az (egyébként város szélén levő) sportpálya melletti kocsmába sörért. Teltek az órák, besötétedett, mi pedig a kihalt pálya mellett iszogattunk. Nem tudom mi játszódott le az agyában, de érződött, hogy most vagy soha. Rövidnadrág és egy kis top volt rajta. Egymás mellett ültünk/feküdtünk/támaszkodtunk. Néztük egymást, nekem pedig szokás szerint lentebb tévedt a szemem. Le, a pinájára.

 

 

 

 

 

- Héé, te mit nézel? (felháborodva)
- Szerinted? A puncidat! (perverz disznó fejjel)
- Már megmondtam hogy nekem pinám van. (nevetett)
- Jó akkor a pinádat.
- Áh, ti férfiak, állandóan ezen jár az eszetek. (lekicsinylően)
- Márti, nem tehetek róla. Egyszerűen vonza a szemem.
- De miért? (érdeklődve)
- Nem tudom. Tényleg nem. De egyszerűen megőrülök.
- Mitől?
- Látni akarom!
- Hahaha, már megint ezzel viccelsz.
- Értsd már meg végre, hogy nem viccelek.
- Tessék?
- Kíváncsi vagyok a pinádra. Nagyon. Komolyan.

Márti lassan felállt. Gondoltam, most basztam el mindent, felháborodva hazamegy. A kedves olvasó nyilván tudja, hogy nem ez lesz a vége, de én abban a pár másodpercben  kétségek között őrlődtem és örökkévalóságnak tűnt az a pillanat, amikor némán állt velem szemben.

 

 

 

 

 

Egy hirtelen rántással egyszerre letolta a rövidnadrágját és a bugyiját. Azt hittem elájulok. Nem kísérelem meg leírni azt a puncit ami akkor 20 centire a szemem előtt láttam. Gyönyörű volt. Álmaim pinája volt! Aztán hirtelen felhúzta a ruháit, leült és beleivott a sörébe.

- Na most boldog vagy?
- Úristen, Márti, gyönyörű vagy.
- Tudom magamról, hogy nem vagyok szép.
- Akkor gyönyörű a pinád, vagy most mit mondjak.
- Ne mondj semmit.
- De mondok! Ki akarlak nyalni.
- Elmész te a picsába. (röhögött)
- Kérlek!
- Dehogy nyalsz te ki.
- Miért? Neked jó, nekem jó, akkor miért ne?
- Izzadtak vagyunk. Az én pinámat senki nem nyalja ki így.
- Ugyanmár, engem nem zavar!
- De engem igen!
- Engem nem, kérlek!
- Értsd már meg, hogy engem igen, nem és kész!
- Akkor... akkor valami mást?
- Ugyan mit?
- Meg is dughatlak ha szeretnéd!
- Nem szeretném! Egyébként sincs nálunk gumi.
- Akkor mit? Valamit, kérlek, legalább mutasd meg újra.
- Hagyjuk már ezt... kár volt... megmutatnom. (eddig mérges volt, most megint nevetett)
- Akkor kézzel, na had elégítselek ki kézzel.
- Fejezd már be (még mindig röhög).
- Nézd kezet is mosok! Na? (leöblítettem a kezem ásványvízzel)

 

 

 

 

 

Bedugtam a kezem a nadrágjába, lesz ami lesz alapon. Nem szólt semmit, csak rázta a fejét: "Te tiszta hülye vagy!". Lassan, finoman köröztem a csiklóján. Ilyenkor szokott az jönni smárolunk a célszeméllyel. De valahogy éreztem, hogy ez itt nem helyénvaló. Ez csak még különlegesebbé tette a helyzetet, mivel akkor és oda néztem, amikor és ahova csak akartam. Még mindig lassan köröztem a csiklóján. Mondtam neki, hogy ne mondja hogy ő nem élvezi. Azt válaszolta, higgyem el, hogy én jobban élvezem. Ez igaz volt, de csak egy darabig. Levettem a nadrágját és a bugyiját. Újra előttem a csodáltos pina. Mit előttem, a kezemben! Közelebb akartam dugni a fejem a puncijához, de rám szólt: "Ne! Csak kézzel csináld!". EZ volt az a pont amikor neki is leesett, hogy mi történik éppen. Ekkor esett le neki, hogy ez már nem vicc, bizony éppen kézzel készülnek kielégíteni. Hirtelen a hülyéskedős, vicceskedős hangvételt átváltotta kiéhezetté.

 

 

 

 

 

Naívan megnyálaztam az ujjam mielőtt ujjazni kedtem. Kár volt, mivel alapból olyan lucskos volt az hihetetlen. Egyik kezemmel a csiklóját pörgettem, a másikkal ujjaztam. Iszonyat kitágult, sorra tűntek el az ujjaim. Egy, kettő, három, négy. A végére szerintem a kezem is befért volna. Ő közben mozgatta a csípőjét, eleinte félénken, a végén már szinte ő dugta a pinájával az ujjaimat. Leginkább csukott szemmel, hátra hajtott fejjel élvezkedett. Egyre gyakrabban pillantott rám, aztán amikor már teljesen feloldódott végig engem nézett. Én hol arcát néztem, hol pedig az aktust. Eszméletlen volt látni ahogy eltűnntek az ujjaim a gyönyörű, lucskos muffjában, és ahogy a másik kezemmel a csiklóján körözve húzgálom a bőrét.

 

 

 

 

 

Újabb váratlan fordulat! Felhajtotta a topját és át tette az (eddig a csiklóval elfoglalt) kezem az apró mellére. Kérdőn néztem rá, azt hittem zöld lámpát kaptam a nyaláshoz, de nem. Saját maga kezdte el izgatni a csiklóját. "Szoktál masztizni?" - kérdeztem. "Néha!" - mondta halkan. Figyeltem a "technikáját", durván, keményen masszírozta a csiklóját. Próbáltam felvenni az ütemet, hogy egy ritmusra járjon a kezünk. Néha kihúztam a kezem és bekentem az ő kezét a pinadzsúzzal. Csodálatos érzés volt a szaftos pináját ujjazni. Tényleg, mennyei! A farkam már majd szét robbant.

 

 

 

 

 

Helyet váltottam, oldalt térdeltem mellette, de ugyanúgy folytattuk az eddig megkezdett dolgokat. Észrevette, hogy dudorodik a nadrágom. Félve, nadrágon keresztül megérintette a farkamat. Nekem sem kellett több, egy az egyben elő vettem. Megfordult a fejemben, hogy a szájába adom, de időben meghátráltam. Ha az zavarja hogy a saját pinája izzadt, akkor valszeg nem fogja vigyorogva bekapni az izzadt faszom. Nem is ám. Viszont annak rendje és módja szerint elkezdte verni. Így élvezkedtünk egy darabig, aztán éreztem, hogy lassan készül elélvezni. Ennek legfőbb jele az volt, hogy már csak erősen markolta a farkamat, de nem rángatta. Csukott szemmel, nyögve elélvezett.

 

 

 

 

 

Lerázta a kezét, ami elfáradt a masszív ingerlés közben. Én még finoman élveztem a tág pinát az ujjaimmal, élvezettel kentem szét a pinaszaftot a combján. Az oldalára fordult és elkezdte verni a farkamat. Szopni nem szopott, egy nyelvcsapást sem kaptam. Viszont ügyesen játszott a másik kezével a heréimen, én pedig folyamatosan piszkáltam a muffját tovább. Párszor ráköpött a farkamra, a végén olyan sikamlós lett, hogy ihaj. Szerettem volna a pinájára élvezni, megkoronázni ezt a csodás élményt, de nyilván nem engete. A szájába és az arcára sem engedte. Nem akartam a mellére, az annyira snassz, kis cicinél amúgy se nagy élmény. Letakarta a kezével a pináját, de a gyűrűsujját feldugta magának. Én pedig a combjára vertem. Ez volt a legközelebbi pont a puncijához amit engedett.

 

 

 

 

Próbálkoztam, hogy legyen még egy kör, menjünk fel dugni valamelyikünkhöz, de nem akarta. Ezután mindig úgy intézte, hogy nehogy egyedül legyünk, mindig ott volt velünk valaki. Így szóba se nagyon tudtam hozni a dolgot, ennyiben maradt, paff.